A legtöbb ember számára a motoros szó szorosan összefügg a hosszú hajú huligánok bandáival, akik üvöltő motorkerékpárokon dübörögnek, és a kemény rock hangjaira ringatják az autópályákat. Ez a kép sok szempontból az amerikai mozinak köszönhetően alakult ki. A motoros téma kiemelkedő az Egyesült Államok kultúrájában. Ennek a mozgalomnak a valódi képe azonban sokkal összetettebb és változatosabb.
Kik a motorosok?
A motoros a „bike” szó származéka, ami egy motorkerékpár. A motoros és a motoros azonban nem ugyanaz. Bár mindketten hasonló típusú járművet használnak, ha egy igazi motorost motorosnak nevezel, azt kockáztathatod, hogy komoly sértést okoznál neki. Ezért annak meghatározásához, hogy kik a motorosok, először ki kell derítenünk, miben különböznek a hagyományos motorosoktól.
Az emberek már jóval a motoros szubkultúra megjelenése előtt elkezdtek motorozni. A motoros azonban a hétköznapi motorosoktól eltérően többnek tartja acéllovát, mint egy kétkerekűt. Motorosnak lenni olyan filozófia, amely meghatározza a versenyző életét, értékeit és prioritásait. Még olyan is létezik, hogy „könnyű olvasó” filozófia. Nevét a híres 1969-es filmről kapta, amelyben először megfogalmazták.
Ez a filozófia négy alapelven alapul:
1) Szabadság. Egy motorosnak ne legyen tulajdona. Ő egy szabad lovas, aki az autópályák végtelen kiterjedését futja.
2) Becsület. Egy igazi motorosnak meg kell felelnie a motoros becsületkódexnek. Soha nem bántja a kezdőt, segít a bajba jutottakon; nem fogja megalázni vagy sértegetni társait, főleg ha idegenek látják.
3) Hűség. A motorosnak tiszteletben kell tartania ennek a mozgalomnak a hagyományait. Felelős a tetteiért. Fel kell ismernie, hogy bármit is tesz, azt nem csak a saját nevében teszi, hanem sok ezer hasonló gondolkodású ember nevében is.
4) Egyéniség. Egy motoros, aki elsősorban belső szabadságát értékeli, nem feledkezhet meg acéllováról. A motoros motorkerékpárja olyan dolog, amire vigyáznia kell, és imádnia kell. Tisztelettel kell bánni vele és ápolni kell. A motorosnak keresnie kell a módját, hogy hangsúlyozza motorja eredetiségét és egyéniségét.
Az első motoros klubok születése
Az első motorkerékpárokat egy angol Edward Butler (1884) és a németek Gottlieb Daimler és Wilhelm Maybach (1885) építette és szabadalmaztatta. Az új találmány, amely meglehetősen megfizethető volt az emberek számára, gyorsan népszerűvé vált az emberek körében. Hamarosan megjelent a motorklubok hálózata Amerika-szerte. Tagjaik nagyrészt a társadalom alsóbb rétegeiből származtak, akik amerikai gyárakban dolgoztak, vagy nem foglalkoztak bizonyos típusú foglalkozásokkal. Az első ismert motoros klubok a "Yonkers MC", a "San Francisco MC" és az "Oakland MC" voltak.
A motoros klubok megjelenése nem jelentette a motoros szubkultúra létrejöttét. Mint ilyen, csak a második világháború után, az 1940-es évek második felében jelent meg. Egy legenda szerint amerikai pilóták alapították a 330-as századból, akik a háború után hazatértek, és nem találták a helyüket az életben. Azonban van okunk azt hinni, hogy ez a történet csak egy gyönyörű legenda, amelyet az egyik leghíresebb amerikai motoros banda, a Hells Angels alkotott meg.
Valójában ebből a századból az első igazi veterán csak 3 évvel az alapítás után csatlakozott a klubhoz. Emellett a klub emblémája - egy szárnyas koponya - soha nem díszítette a 330. század repülőgépeit, bár az amerikai légierő szimbólumai között találták. Látható például a 85. vadászrepülőszázad repülőgépein és az 552. bombázószázad szimbolikáján.
Fordulópont a motoros történetben
Nem sokkal a motoros mozgalom létrejötte után a motorosok rendkívül negatív hírnevet szereztek. Az egész egy 1947 júliusában történt incidenssel kezdődött a kaliforniai Hollister városában, amelyet a média később „Hollister-lázadásnak” nevezett el. Nem tudni pontosan, hogy valóban megtörtént-e a zavargás. Annyit biztosan tudunk, hogy július 4. és július 6. között Hollister motoros ralinak adott otthont, amelyen több ezren vettek részt.
Sajtóértesülések szerint egy motoroscsoport lázadásba kezdett. A San Francisco Chronicle and Life magazin cikkei (ezt az anyagot egy részeg fickó motoros fickó rendezett fotójával illusztrálták) komoly közfelháborodást váltottak ki. Néhány évvel később ezek alapján forgatták a The Wild One című filmet Marlon Brando főszereplésével. Negatív portrét festett a motorosokról, mint csőcselékről és huligánokról. Kezdett formálódni a motoros sztereotípiája.
Az Amerikai Motorosok Szövetsége (AMA) a Hollister-incidensre reagálva azt mondta, hogy az összes motorosnak csak egy százaléka tekinthető törvényen kívülinek, a maradék kilencvenkilenc százalék pedig törvénytisztelő állampolgár. Az „egy százalék” ötlete azonnal felkeltette a törvényen kívüli motorosokat, akik megvetették az AMA-t, annak rendezvényeit és tagjait, túl tisztességesnek és puhának tartották őket. Ennek eredményeként ezek a motorosok „egyszázalékosnak” kezdték nevezni magukat, és az összes többi motoros klub „99 százalékos” lett. Néhány betyár „1%” feliratot kezdett viselni a kabátján.
A Hollister-lázadás ellenére a motoros mozgalmat és a motoros klubokat nem tiltották be. Sőt, 1960-ban, a hippik fénykorában egyre többen csatlakoztak a bringások soraihoz. A közérdeklődésre válaszul Hollywood egy sor filmet indított a vaslovak lovasairól: "Motor Psycho", "The Wild Angels", "Hells Angels On Wheels" (a fiatal Jack Nicholson játszotta a főszereplőt, és a filmet szerepelt az igazi Hells Angelsben, beleértve magát Sonny Bargert is), a „Hell's Bloody Devils”, „Wild Rebels”, „Devils Angels”, „The Hell Cats” című sorozatot. A cselekmények meglehetősen primitívek voltak: vad, koszos motorosok isznak, nőket erőszakolnak meg, harcolnak a rendőrséggel és egymással. Ennek a szemétnek a hátterében az Easy Rider (1969) fényes csillagként ragyog. Ez a film messze túlmutat a motoros témán, és megpróbált képet rajzolni az 1960-as évek lázadó generációjáról. A motoros képe nagyon vonzóvá vált a romantikusok, a vakmerőek és az izgalomra vágyók számára. A motoros klubok futótűzként kezdtek terjedni szerte a világon.
Amerikai civilek a motorosok ellen
Bárki, aki nézte az Easy Ridert, emlékszik, hogyan végződik két főszereplő története. Egy gazda megöli őket egy vadászpuskával. Megöli őket, ahogy úgy tűnik, ok nélkül, ezért sok néző gyűlölte őt.
Ha azonban elmélyül az 1960-as évek amerikai történelmében, rájön, hogy ez a civilek és motorosok közötti háború szemléltető példája volt Amerika nyugati és déli államaiban. A gazdák és a kisvárosok lakói osztályként akarták elpusztítani a motorosokat. A következő negyven év azonban megmutatta, hogy nem volt hivatott megnyerni ezt a háborút.
Az igazság kedvéért nem a gazdák és a kis bártulajdonosok indították el a konfliktust. A zavargások felbujtói általában motorosok voltak. Emlékeztetni kell arra, hogy az 1960-as években nem volt műholdunk és térfigyelő kameránk, hogy fenntartsák a rendet az utcákon. A rendőrségnek nem is volt megfelelő kommunikációs eszköze, és gyakran a különböző rendőri struktúrák interakcióját hagyományos vezetékes telefonnal bonyolították le. Ezért a motorosok gyakran megúszták a törvénysértést.
Ráadásul a rendőrségnek nem volt olyan gyorsmotorja, amely felvehetné a versenyt a gyors Harley’s-szel és az egyedi gyártású helikopterekkel. Az akkori szabályok szerint minden seriffnek autót kellett vennie magának, amelyet aztán az állam címerével díszítettek. Leggyakrabban ezek olyan nehéz, masszív járművek voltak, amelyek sebességben és manőverezhetőségben nem tudták felvenni a versenyt egyetlen, még a legkopottabb kerékpárral sem.
Tehát a motorosok és a civil lakosság közötti konfrontáció az 1960-as évek közepén kezdődött. Ezt megelőzően nagyon kevés motoros volt, aki veszélyt jelentett volna. Ráadásul a motorosok többsége vagy 16-17 éves, vagy olyan ügyintéző volt, akik nem voltak különösebben veszélyesek senkire.
Minden megváltozott az 1960-as években, amikor igazi csavargók, huligánok, bűnözők kerültek a kerékpárok nyergébe. Míg a motoros klubok mindössze 10-20 tagot számláltak, a motorosok viszonylag csendesen viselkedtek. A nagyvárosokon kívül gyűltek össze, hogy egy festői mező közepén vagy egy tó közelében táborokat állítsanak fel. Több napot töltöttek alkohol, amfetamin vagy enyhe kábítószer fogyasztásával, szexuális élettel, és különféle kerékpározással kapcsolatos tevékenységekkel (például bicikli huzavona) szórakoztatták magukat. Néha elmentek a legközelebbi városba alkoholt vagy élelmiszert venni. A rally vége után a motorosok csak hazamentek.
De egészen addig, amíg csak 40-60 motoros vett részt az ilyen összejöveteleken. Amikor a motoros klubok elterjedtek, és egyes események több ezer embert vonzottak, a motorosok kezdték úgy érezni, hogy mindenhatóságukat megsokszorozza a teljes büntetlenség. Számos motoros banda valóságos törvénytelenséget és káoszt kezdett terjeszteni. Kisvárosokat és farmokat foglaltak el, rendőröket és seriffeket támadtak meg, boltokat és bárokat raboltak ki, templomokat zúztak össze, emberek otthonait kirabolták stb.
A helyi lakosság nem örült az ilyen, a középkor sötét idejét idéző razziáknak. Eleinte ritka volt az igazi összetűzés, legalábbis addig, amíg a motorosok el nem kezdtek súlyos bűncselekményeket elkövetni. Az igazi gengszterekké váló motorosok egyre gyakrabban vettek részt rablásokban és bankrablásokban. Gyakran megállították a teherautókat és elvettek tőlük minden értékes tárgyat, kifosztottak és felégették a farmokat, megerőszakolták és megölték lakóikat.
Egy olyan országban azonban, ahol mindenkinek joga van lőfegyverhez, a kisvárosok lakói nem voltak néma áldozatok. Elkezdték taszítani a motorosokat, ezért néhány állam vidéki területein csaknem 10 éven át a vadnyugati időkre emlékeztetett az élet. A gazdák és a polgárok elkapták a motorosokat, és szó szerint meglincselték őket. Minden alkalommal rálőttek a motorosokra, vagy döngölték őket autóikkal.
Az akkori statisztikák szerint Amerikában évente körülbelül 1000 ember halt meg vagy sérült meg a háború következtében. De ez a statisztika csak a polgári lakosságra vonatkozott. Senki sem tudja, hány motorost öltek meg és temettek el a mocsarakban a motorkerékpárjaikkal. Nincs adat a motoros bandák közötti háborúkban elesett motorosokról sem.
A rendőrség minden igyekezete ellenére sem tudott jobbra változtatni a helyzeten. Az 1970-es évek végére azonban a háború kezdett alábbhagyni. Több oka is volt a motoros és a helyiek közötti agresszivitás csökkentésének.
Először is, a motorosok csak számos, jól felfegyverzett csoportban kezdtek lovagolni. Másodszor, szinte teljesen felhagytak a városok portyázásával és az emberekkel. Harmadszor, abbahagyták a magánszemélyekhez tartozó teherautók kirablását, és figyelmüket a vállalkozások tulajdonában lévő járművekre irányították. És ami a legfontosabb, rájöttek, hogy a rendőrség nem olyan haszontalan, mint korábban gondolták. Például, ha értesítették a zsarukat a gyűléseikről, a megerősített rendőri egységek kiváló védelmet nyújtottak a lakosság körében a lövöldözők ellen.
Fokozatosan a motorosok és a gazdák háborúja majdnem véget ért. Az utóbbi években ritkábban hallani arról, hogy helyi lakosok csoportjai fegyveres ellenállást tanúsítanak a motorosklubok tagjaival szemben. De ez nem jelenti azt, hogy a redneckek elhagyták a bosszú gondolatát. Manapság inkább a gerillamódszereket részesítik előnyben: teherautóikkal letaszítják a motorosokat az utakról, az út menti étkezdékben vagy bárokban verekednek velük, döngölnek vagy felgyújtanak parkoló motorjaikat, vagy, mint az Easy Rider filmben, az arra járó motorosokra lövöldöznek. autóik ablakairól.
És íme az eredmény: a 2010-es évek végén évente mindössze 20 motoros hal meg az amerikai polgári lakosságtól. Ugyanakkor évente mintegy 2000 motoros hal meg balesetben.
A Motorosklub alapja
A motorosok filozófiája a farkasfalkában elfogadott elveken alapul. A farkas a motorosok kedvenc állata. Rengeteg motoros klub használja a farkasok képét emblémáiban. A farkas erős, intelligens, makacs és független állat, amely falkában és egyedül is élhet. Sok kultúrában a farkasok kétértelmű tulajdonságokkal rendelkeznek. Egyrészt alattomos, kegyetlen és falánk állat, az ember ellensége. Másrészt büszke és nemes magányos ragadozónak tartják. A motoros közösség, ahogy sejthető, ragaszkodik a második véleményhez.
A motoros klubok túlnyomó többsége úgy szerveződik, mint egy farkasfalka. Egyszerre szigorú hierarchiával és demokráciával rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy minden tag teljes és egyenlő jogokkal rendelkezik. Ugyanakkor az amerikai motoros klubok egyértelműen elfogultak a katonai struktúrák felé, mivel egyértelmű különbséget tesznek a "tisztek" és a "katonák" között. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a háborús veteránok alkották a motoros klubok gerincét, amikor először megjelentek.
Van egy másik nézőpont is. Az első amerikai motorosok a déli államokban éltek. Nem meglepő, hogy a hírhedt Ku Klux Klant vették modellnek. A Ku Klux Klant eredetileg a polgárháborús veteránok (1861-65) alapították, akiknek nem voltak idegenek a merev szervezeti struktúrák. A katonai formáció elvein alapuló klub felépítése segít a túlélésben és a fejlődésben az állam és a társadalom állandó nyomása alatt.
Az egyszázalékos klubok többsége nem ad teljes tagságot a nőknek, hanem „különleges státuszt” rendelhet hozzájuk. Azt is tartják, hogy a törvényen kívüli klubok gyakran szexista és rasszista politikát követnek, és nem vesznek fel tagságba olyan embereket, akik nem kaukázusi származásúak.
Amerika legnagyobb motoros klubjai
Az Egyesült Államokban sok motoros banda van legálisan bejegyezve. Saját oldalaik vannak, árut árulnak „céges” színeikkel, különféle gyűléseket és futásokat rendeznek, és adományokat is elfogadnak. Az újonnan érkezők néha nem is tudnak arról, hogy egy klub bűnözői tevékenységben vesz részt. A nagy motoros klubok gyakran ellenségesek egymással, különösen a törvényen kívüli klubok.
Például 2002-ben a Mongols MC és a Hells Angel tagjai közötti összecsapásra a nevadai Laughlin városában került sor. Ennek következtében három motoros életét vesztette. A rendőrség szerint a mongolok provokálhatták a tűzharcot, hogy javítsák státusukat a motoros közösségben. Ugyanebben az évben egy másik nagy összecsapás is történt, és a Hells Angels ismét részt vett. Ezúttal a Pogányokkal csaptak össze, akiket állítólag felháborított, hogy az angyalok nagygyűlést tartottak a területükön.
Az utolsó nagy horderejű incidens, a Waco Shootout 2015-ben történt. A texasi Wacoban található Twin Peaks bárban több mint 200 motorost érintő hatalmas verekedés történt. Három versengő motoros banda, a The Cossacks, a The Bandidos és a The Scimitars tagjai gyűltek össze, hogy körülhatárolják befolyási övezeteiket. A békés párbeszéd nem sikerült, a találkozó véres, lőfegyverek és hidegfegyverek bevetésével járó mészárlással ért véget. Ennek következtében 9 ember meghalt, 18-an megsérültek, 192 embert pedig letartóztatott a rendőrség.
Az alábbiakban a legnagyobb és legismertebb amerikai motoros klubok találhatók.
MC Bandits
A banda az 1960-as évek közepén alakult. Vietnami háborús veteránok alapították, akik elégedetlenek voltak a kormány hozzáállásával. Az országot járva ezek az emberek az éjszakáikat bárhol töltötték, ahová a motorjaik vitték őket. Gyakran elkövettek apróbb bűncselekményeket. Ma a Bandidos 2500 főből áll, és marihuána és kokain újraeladásával foglalkozik, amelyet Mexikóból vásárolnak. Körülbelül 10 évvel ezelőtt elkezdtek metamphetamint termelni. A banda bevétele évente több millió dollárra rúg. Az újoncok gyakran részt vesznek a drogok előállításában és szállításában, míg a régi tagok a szervezési ügyekkel foglalkoznak. A banda többsége fehér amerikaiakból és latinókból áll.
A Hells Angels MC
Ez a motoros klub több mint 70 éve létezik, és világszerte ismert. Hivatalosan Harley-Davidson motorok értékesítésével és fejlesztésével foglalkoznak. Nem hivatalosan a Hells Angels különböző drogokat állítanak elő és árusítanak, részt vesznek szexkereskedelemben és lopásokban. A klub imázsát erősen romantizálják, de az igazság róluk Hunter Thompson Hell’s Angels (1967) című könyvében olvasható. További információt a Hells Angels történelméről és aktuális ügyeiről egy bejegyzésünkben olvashatsz.
Mongolok MC
A banda 1969-ben alakult Kaliforniában. Jelenleg 1000-1500 tag van. A mongolok a legagresszívebb motoros banda az Egyesült Államokban. Gyakran követnek el nemi erőszakot, bögrét követnek el, sőt embereket is ölnek. A mongolok nagyon odaadóak a banda iránt, és megakadályozzák a tiszteletlenség minden megnyilvánulását. Verekedést provokálnak, embereket hevernek a bárokban, fegyvertelen civilekre csapnak le, stb. Néhány évvel ezelőtt egy bandatag puskával lelőtt egy SWAT-tisztet.
Betyárok MC
A bandát 80 évvel ezelőtt alapították Illinoisban. Nem zárkóznak el semmiféle bevétellel kecsegtető bűncselekménytől. Kábítószert árulnak, bordélyházakat irányítanak, és pénzt csikarnak ki a vállalkozásoktól. Harry Bowman korábbi klubelnököt az egyik legkeresettebb FBI-bûnözõnek tartották. 1999-ben 2 életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
Pagans MC
A Pagans egy ibefolyásos banda, amely az Atlanti-óceán partján működik. A bandának körülbelül 220 tagja van, akik drogokat árulnak, pénzt vernek ki az adósoktól, házakat gyújtanak fel, és bármilyen más piszkos munkát vállalnak Maryland államban vagy olyan nagyvárosokban, mint New York, Pittsburgh és Philadelphia.
Sons of Silence MC
A coloradói bandának van egy fejezete Németországban. A Sons of Silence mintegy 270 embert egyesít 12 államból. Különböző típusú bűncselekményeket követnek el, de a fő bevétel az illegális kábítószer-kereskedelemből származik. 1999-ben a szövetségi biztonsági erők a klub több tucat tagját vették őrizetbe Denverben. A házkutatás során 8,5 kg metamfetamint és 35 fegyvert foglaltak le.
Vagos MC
A banda körülbelül 400 hivatalos tagot foglal magában, valamint körülbelül 3000 lógós. A banda Kalifornia, Hawaii, Nevada, Oregon és még Mexikó területén is tevékenykedik. Néhány évvel ezelőtt tetten értek, amikor csapdákat készítettek. A banda több tucat tagját börtönbüntetésre ítélték. Gyakran letartóztatják őket illegális lőfegyvertartás, kábítószer-kereskedelem, lövöldözés, bolti lopás és lopás miatt.